Lipicai

A Lipicai ló melegvérű és már a XVI. századtól létezik. Lipicai lovakkal a leginkább a Bécsi Spanyoliskolában találkozhatunk. Tenyésztése nemcsak nálunk, Magyarországon folyik, hanem máshol is, ahol saját típusok alakultak ki a Lipicain belül. A Lipicai lovakat főként a királyi udvarnak szánták.

A Spanyol szóra már utaltam a leírásban és most térjünk ki tenyésztésére, ahol ki is derül további spanyol múltja. A Lipicai spanyol-génhányadú ló, a tenyésztésben legnagyobb részt a Spanyol ló volt hatással. A fajta a nevét a Lipica méneséről kapta, melyet 1580-ban hoztak létre. A fajtába került Arab génhányad is. Mindezek után talán említésre méltó a Spanyol Lovasiskola, mely tulajdonképpen a lovairól kapta nevét és 1572-ben alapították.

Kicsit tömegesebb, mint egy átlagos melegvérű de sokáig elél.

Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat. A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej jellegű. A nyaka izmos de rövid, a mar nem kifejezett, háta nem túl hosszú, fara széles, végtagjai rövidek, de erősek és a pata is kemény.

Marmagassága 155-170 cm közé esik, színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is.