Bajor melegvérû

Ez a nevébõl is látható melegvérû ló a XVI. századból ered, Bajorországból. Fõ cél a tenyésztésében itt is a katonaló állt. Bajorországban a XVIII. században volt a lótenyésztésnek a virágkora.

A fajta kialakulása angol félvér, anglo-norman, norfolki ló, és arab lónak a keresztezésének köszönhetõ. Ugyanakkor a XIX. század megkövetelte a nehezebb típusú lovakat. Szükség volt rájuk a mezõgazdaságban és a különbözõbb munkákban. Így a fajtába Cleveland vérvonal jutott be.

Mára már a sportló a cél, így a kedvelt Bajor melegvérû vérvonalat frissítették angol telivérrel, trakehnenivel és hannoveri lóval.

Kinézetre tetszetõs, és nemes. Feje és szemei nagyok. Nyaka középmagasan illesztett, nem túl hosszú. Kifejezett marral rendelkezik, és mély mellkassal. Ugyanakkor a szügye széles, háta nem túl hosszú, de erõs, izmos. Fara hosszú, nem csapott.

Marmagassága 170 cm körül van. Súlya 600-650 kg.

Legelterjedtebb színe a fekete, de bármilyen színben elõfordul, kivéve a tarkát.

Intelligens ló, könnyen tanul, könnyen kezelhetõ, temperamentumos, iskolalónak nagyon megfelel.